A varázssíp 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek csak egy fekete macskája meg egy kis darab földje volt. 

Jön haza a földről, s talál egy olyan szép drágakövet a folyóparton, hogy a napra lehetett nézni, de a kristályra nem. Megörült a szegény ember, és elgondolta, hogy nagyobb földet, új házat vesz belőle. Hazament, mert későre járt már az idő, a követ pedig letette az asztalra. Megneszelte ezt egy boszorkány, s mert a kristályból varázseszköz készülhetett volna, rögtön elindult, hogy megszerezze. Mikor az ember elaludt, a vén banya ellopta a kristályt. Másnap, mikor a szegény ember felkelt, nagyon elszomorodott. A macska, aki az éjjel mindent látott, hozott a szájában egy sípot és megszólalt: 

 –  A boszorkány vitte el a követ, ott lakik a faluvégén egy házikóban.  Itt ez a síp, fújd meg előtte, rögvest visszaadja.  

El is ment az ember, bekopogott és úgy belefújt a sípba, hogy még a szomszéd faluban is hallották. Ebben a pillanatban az öregasszony varjúvá változott és elrepült. Erre aztán az atyafi is abbahagyta a sípolást. 

Visszavette a követ, értékesítette, és boldogan élt, amíg meg nem halt. 

Spadaro Bruno 

  1. osztály

 

A három próba 

Volt egyszer egy Jani nevű fiú, aki bárhogy is szerette volna, nem talált kedvére való lányt. 

Egy zajos, esős estén egy boszorkányról álmodott. A fiú másnap elbúcsúzott a szüleitől, és útnak. Tarisznyájában pogácsa volt és egy kulacsnyi víz.   

Jani először egy elvarázsolt folyóparthoz érkezett. Az egyik fán egy cédulát pillantott meg, rajta a felirattal:  

-Az első feladat az, hogy találd meg a varázssípot. 

Ebben a szempillanatban megjelent neki a tündér keresztanyja, aki elárulta a fiúnak, hogy hol van a síp.  Hamar megtalálta Jani a varázseszközt, örömmel állt a második próba elé. A teendő most az volt, hogy el kellett fogyasztani egy tálnyi pogácsát, egy macska segítségével ez gyorsan sikerült. De az utolsó próba nem volt olyan egyszerű. Egy házikóhoz érkezett a fiú, a házban egy szépséges királykisasszonyt talált. A lányt azonban egy tizenkétfejű sárkány őrzött. A fiúnak eszébe jutotta a varázseszköze, amit az első feladatnak köszönhetően kapott.  Jani belefújt a sípba, és kiszabadult a királylány. 

Egyből szerelembe estek és még most is élnek, ha meg nem haltak. 

Sterkovich Zoé 

  1. osztály

 

 

Posted in Hírek.