Iskolánk története

Az iskola korai története

„Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.”

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

Az 1208-as királyi oklevélből ismert, hogy községünk területének nagy része a Szent Benedek-rend birtokában volt. A Bencés-rend tanítórend lévén, feltehető hogy itt is lehetett a tanításnak valamilyen kezdetleges formája, bár erről bizonyosságom nincsen.

1529-ben a törökök felégették az apátságot, a bencések Pannonhalmára vonultak. 1631-ben a Jezsuiták kapták meg és látták el az iskolai, oktatási feladatokat. Az eddig ismert adatok közül az első írásos utalás 1659-ből származik, amely közösen említette a lébényi és miklósi iskolát.

Az 1680-ból származó mosoni főesperesi kerület látogatási jegyzőkönyve tesz említést az első nem szerzetes és kifejezetten miklósi tanítóról, Pozsgai Jakabról. 1696-ban Kardics János, majd 1713-tól Horváth Imre tanító neve szerepel.

Szentmiklóson 1728-óta működik plébániai hivatal. Ettől kezdve már utalásokat ismerünk az iskola meglétére, de sajnos értékelhető adatokra nem leltem

A templom megépítésétől, 1775-től áll rendelkezésünkre írásos anyag. Az 1780-ban felvett püspöki látogatás jegyzőkönyve már részletesen szólt az iskoláról: „Ludi Rector Domine Joannes Jo” Ez a jegyzőkönyv megemlíti, hogy Jó János jól ír és olvas, ért a zenéhez. Egyébként jó ember, sokat segít a parókián. Sajnos, ezután folyamatos feljegyzéseket nem találtam.

Ruff Andor 1928-ban megjelent „Mosonvármegye Emlékkönyve” című kiadványa számol be egy nagyszerű emberről id. Kollerics Ferenc-ről, aki 1851-1903 között tanított az iskolában. Olyan kiemelkedő pedagógus személyiség volt, hogy neve ma is közismert a településen.

Lényeges időpont az iskola hálózatának fejlődésében az 1849-es év. A vasútállomás területén ekkor épült fel a cukorgyár. Vele egyidőben egy iskola is, melynek első tanítója Ruzsicska Antal lett. Hiteles forrásokból tudjuk, hogy itt kezdte meg tanulmányait falunk szülötte a világhírű karmester Nikitsch Artúr.

A cukorgyár megszűntével az iskolát áthelyezték Jánospusztára (mai nevén Mosonújhelyre), mert itt és a környező majorokban sok iskoláskorú gyermek élt.

1886-óta a falusi iskola tanítója ifjú Kollerits Ferenc, aki apja nyugdíjba vonulása után 1903-ban vette át az intézmény vezetését. Ebben az időben az iskolaépület elavult állapota okozta a legnagyobb problémát. Nem odázhatták tovább az új építését. A község anyagi helyzete nem volt jó, ezért kénytelen volt a falu határát, mint vadászterületet 25 évre elzálogosítani gróf Weinkheim Frigyesnek, aki ennek fejében megépített egy négy tantermes iskolát és két tanítólakást. Ez az iskola 1902-től 1904-ig épült.

Az első világháború kitöréséig stabil helyzet alakult ki az új iskolában. A tanítás színvonala a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek szerint jó. Igyekeztek megtartani az idős Kollerits Ferenc által elért színvonalat.

Az első világháborút nagyon megérezte az iskola. A négy év alatt több nevelőt a frontra vittek. Ifjú Kollerits Ferenc az egyetlen, aki itt kezdett tanítani és 39 éven át szolgálta a községet. 1925-ben ment nyugdíjba. Idős korát Pannonhalmán töltötte, de nagyon gyakran hazalátogatott. Ő is a mosonszentmiklósi temetőben nyugszik.

A korszak tanítói:

Kovács Ferenc 1902-1911-ig

Takár László 1908-1916-ig

Finta József 1911-1915-ig

Fülöp János 1912-1917-ig

Nemes Béla 1908-ig

Novacsek Sándor 1915-1919-ig tanított községünkben

Pápai Magdolna 1917-ben került hozzánk Bágyogszovátról. Ő volt az első tanítónője iskolánknak. Eddig minden állást úgy hirdettek meg, hogy csak férfi tanerő pályázhat, de a háborús évek arra kényszerítették az iskolaszéket hogy szakítson a gyakorlattal. A mindenki Magda nénije 40 évet dolgozott iskolánknál. Majdnem mindig első osztályban tanított. Az írás-olvasás tanítását, művészi fokra emelte. A gyengébb tanulókkal külön is foglalkozott. A leánykör vezetője, a színjátszás a színművek betanításának mestere volt. Aranydiplomás pedagógus.

Élete végéig megőrizte fiatalságát.

Halálos ágyán úgy intézkedett, hogy kis megtakarított pénzéből (ezerötszáz forint) 5 éven át a legjobban végzett szegény sorsú nyolcadik osztályos tanuló 300-300 forintot kapjon.

Síremléke a miklósi temető kijáratánál van. Mindenszentek napján tucatjával égnek sírján a hálás tanítványok gyertyái.

Bolla Géza 1917-1920-ig dolgozott iskolánkban.

Hegedüs Jánost 1919. március 23-án választották meg a távozó Novacsek Sándor helyére. Mosonszentmiklóson született. Iskolánknál 1924-ig helyettes, majd kántortanító, 1925-től az iskola vezetője s főtanítója volt 1945-ig.

Csepiga Papp Károly 1920-ban választotta meg az iskolaszék. Az írásos dokumentumok azt állapítják meg róla, hogy harcos egyéniség volt, hogy mindig kiállt az iskola és a kartársai érdekeiért.

Részlet az iskolaszék 1921. jan. 6-i jegyzőkönyvéből:

„Az Elnök Úr felszólítja a tanító urakat, hogy terjesszék elő panaszukat!”

Csepiga Papp Károly tanító úr előadja, hogy az iskolának tüzelője nem lévén, kéréssel fordultak Tóth Pál községi bíróhoz, hogy rendeljen számukra tüzelőt. Ő azonban a tanítókat meg nem érdemelt leggorombább módon elutasította.”

A tanítóválasztásokról

A megüresedett állást meg kellett hirdetni egy hivatalos tanügyi és egy politikai újságban. Ez tartalmazta a pályázat feltételeit, a betöltendő állás feladatait, a fizetést, a lakáslehetőségeket, az államsegély százalékos arányát, a természetbeni juttatások mértékét. A kántortanítói állásnál ez igen jelentős volt Mosonszentmiklóson. (Pl. 2 kat. hold szántóföld, rét, legelő, párgabona, tüzelőanyag, stóladíj – ami a szertartások utáni járandóság, gyászmise, temetés, esküvő díja-). Nem kántori állás esetén: lakás és tüzelő juttatás.

A pályázati kérvények külalakja csodálatos, hangnemük alázatos volt. A beérkezett pályázatokat „Minőségi táblázat”-ban összesítették (szül. adatok, oklevélminősége, egyéb végzettség, gyakorlati évek szerint.). A táblázatot felterjesztették a tanügyi hatóságokhoz. Nálunk a püspökséghez, lévén a mi iskolánk római katolikus elemi népiskola. Az egyházmegyei főtanfelügyelő joga volt a kandidálás (3 főt javasolhatott). A 3 pályázó közül választhatott az iskolaszék, kezdetben nyílt, később titkos szavazással. Az eredményt fel kellett terjeszteni jóváhagyásra és csak utána foglalhatta el álláshelyét a megválasztott tanító. Az állásba lépést eskütétel előzte meg. A megválasztott tanító jogait és kötelességeit a díjlevél tartalmazta.

A két világháború között

A trianoni béke nagy hatással volt a magyar oktatásra is. Jellemző volt az irredenta hangvétel. Bizonyítja ezt a következő idézet, ami egy tankönyvből származik: „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország!”.

Még a tanfelügyelőségi iratok, rendeletek is így kezdődtek és így végződtek. Nehéz idők voltak. A háború tönkretette az országot, sok család került a nyomor szélére, sok gyerek maradt ki az iskolából, mert dolgoznia kellett a megélhetésért. Az iskola a Horthy korszak elején négy tanerős volt, 4 tanteremben folyt a tanítás.

Új tanítók is érkeztek: Horváth László 1925-ben a tanítóválasztáson nyerte el az állást, s élete végéig közöttünk maradt. Több tisztséget viselt, a község kiemelkedő vezetője volt. Somogyi Miklós 1941-ig tanított iskolánkban, s utána Bácskába került Kula városába polgári iskola igazgatójának.

Bár tanítók érkeztek s távoztak, kialakult egy állandó, békésen együtt dolgozni tudó, jól összeszokott tantestület, akik aktívan szervezték az iskolai életet:

Hegedüs János főtanító, kántor

Pápai Magdolna tanító

Horváth László tanító

Somogyi Miklós tanító.

1929-ben a Tanfelügyelőség és az egyházi hatóságok felajánlották két tanterem és tanítói lakások építését azzal a feltétellel, hogy némi pénzösszeggel hozzá kell járulni e szép elgondoláshoz. A falu vezetősége a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel nem fogadta el az ajánlatot.

Somogyi Miklós távozásával az üres állásra pályázatot írtak ki. Három javasolt közül a titkos szavazás eredményeként Sárosi Lajost, a későbbi iskolaigazgatót választották meg nevelőnek.

A második világháború akkor már javában dúlt. 1942-ben Sárosi Lajos a frontra került. Helyettese az 1 évet már Erdélyben tanító Csángó Mária lett.

Az 1942. Július 26-án tartott egyházközségi képviselő testületi ülés igen fontos határozatot hozott. Bevezette az elemi iskolába a VII.-VIII. osztályt. Mivel az iskola továbbra is csak négy tanteremmel működött, a tanítás váltott időben folyt, délelőtt és délután. Az itt helyettesítő Csángó Máriát 1943-ban kinevezték az V. számú álláshelyre. A fiatal tanítónőnek nagy érdeme volt az általános iskola megszervezésében. A tantestületből ő az első, aki általános iskolai tanári képesítést szerzett.

A háború utolsó éveiben a tanítás rendszertelen volt sokat szünetelt. A tantermeket a katonaság foglalta el, néhányban segélyhelyet alakítottak ki. Az ide érkező Vörös Hadsereg még áprilisban elrendelte az iskolák megnyitását. A község hatalmas erőfeszítéseket tett, a szinte használhatatlanná vált épület rendbe hozására, s így április 15-én megindulhatott a tanítás. Szerencsés véletlen folytán a régi anyakönyvek, fontosabb dokumentumok épen átvészelték a háborút. A hadifogságban lévő Sárosi Lajost és Horváth Lászlót az itthon maradt három nevelő helyettesítette. A tanulók létszáma majdnem elérte a 300-at, pedig sok szülő a súlyos anyagi helyzet miatt nem engedte iskolába járni gyermekeit. A tanulók 1/6-a osztályozatlan maradt. Később nagyon sokan szereztek bizonyítványt a dolgozók esti iskolájában.

A nyolc osztályos iskola

Az 1946-47-es tanév fordulópontot jelentett az iskola életében. Ez évben vette kezdetét a nyolc osztályos tanítás. A tanulócsoportok létszáma 4-re emelkedett. A háborúból hazatérő Horváth László munkába állásával javultak az oktató munka körülményei is. Dr. Laki Jánosné Csángó Mária nevelő kollégáival együtt több tanulót meggyőzött, hogy a középiskolák alsó tagozatából iratkozzanak vissza. A hetedik osztály összes tantárgyának tanítását ő vállalta. Nagy feladat volt. Az első általános iskolát végzett osztály, az 1948-49-es tanév végén búcsúzott. Osztályfőnökük Dr. Laki Jánosné Csángó Mária. Ez volt az első ünnepélyes ballagás.

Az 1946-48-as tanévre tovább javult a nevelői ellátottság. Sárosi Lajos helyettesítésére, (Szovjetunióban volt hadifogságban) Komka Ervint alkalmazták. Míg Varga Lajos és Hécz János tanítókat meghívták a VI.-VII. álláshelyre.

Azért választották a meghívás formáját, mert Varga Lajos 1946. jan. 1-től, Hécz János pedig 1946. szept. 1-től, mint helyettes már iskolánkban tanítottak. A minisztérium dr. Vargha-Damján közbejárására engedélyezte mindkét állást és adta meg az állami segélyt 1947. okt. 1-i hatállyal.

Ebben a jegyzőkönyvben az Egyházközség Képviselő testülete ékesszóló szövegben köszönte meg dr. Vargha-Damjánnak, községünk kulturális életében tett hathatós közbejárását, és kéri a köszönet jegyzőkönyvbe foglalását, annak megküldését a professzor úr részére.

Ugyanez a jegyzőkönyv tartalmazta a következőket:

„Az elnök továbbá felolvassa a községi elöljáróság 1500/1947. sz. folyó év okt. 11-én kelt átiratát, melyben bejelenti, hogy a község a folyó iskolaévben költségvetésében biztosítja egy kisegítő tanító illetményét, azzal a kikötéssel, hogy az Egyházközség a kisegítő állásra tanítónőt alkalmazzon.”

A képviselő testület erre az állásra Takács Katalin okleveles tanítónőt hívta meg.

E hármas meghívással egy korszak zárult le. Hosszú időre megszűnt a tanítói állások meghirdetése, a falut is izgalomba hozó választások rendszere. E hármas meghívás érdekes azért is, mert a község vezetői észrevették, hogy értékes diplomások találhatók a falu szülöttei között. Eddig is volt rá néhány példa: ifj. Kollerits Ferenc, Kovács Ferenc, Hegedüs János.

A helybéliek alkalmazása bevett gyakorlattá vált. A mai napig is sok helyi születésű nevelő dolgozik az iskolában. (a tantestület 77%-a helybéli). Községünkből az átlagnál többen tanultak tovább középiskolákban, egyetemen. Nem csak a tehetősebb gazdák, hanem a nagyszámú vasutas családok is taníttatták gyermekeiket.

Egy 1942-es adat a faluból kikerülők közül 50 diplomást számlált össze (ezek között: jogászt, orvost, mezőgazdászt, papot, apácát, műszaki végzettségűt).

Ők voltak az „első generáció”, kik között jó néhány szegényebb sorsú is volt.

Az iskola államosítása

1948-ban megtörtént az iskolák államosítása. (1948.33.T.C.)

A tantestület létszáma 8 fő volt. 7 tanulócsoport indult egyedül az I.-II. osztály összevont, a többi osztottan működött. Két nyelvet tanítottak:

Varga Lajos franciát, Hécz János németet.

A hatalomra jutott politikai erők az iskolai nevelést, oktatást érdekeiknek megfelelően szervezték át. A tantervek célmeghatározásai korszerű elveket tartalmaztak, de az eddigitől eltérő ideológiát sugalltak.

Az állami iskola nyolc osztálya, az általános iskolák tantervére támaszkodva egyre tágabb lehetőségeket adott a természettudományok tanítására valamint világnézeti nevelésére. A tantestületben azonban ez sok problémát okozott, hiszen még a pedagógusok sem döntöttek arról, hogy a vallásos, vagy a marxista világnézetet vallják magukénak. Az iskolában jelen volt a „Szívgárda”, mint katolikus ifjúsági szervezet, de már beindult az „úttörő” mozgalom is. A tanulók zöme még minden reggel sorakozva ment templomba, s a kántor is még tanító volt. Igaz az is, hogy mind több nevelő maradt el a tanulóknak templomba való kísérésétől, holott ez eddig díjlevélben foglalt szigorú kötelezettségük volt.

1948-ban megalakult a Pedagógus Szakszervezet helyi alapszervezete is. Első titkára hosszú éveken át Varga Lajos volt. A nevelők folyamatosan részt vettek a szakszervezet által szervezett egy-egy hetes világnézeti tanfolyamokon.

Az úttörő szervezés csak 49-tavaszán indult meg. Az első avatás 1949. május 1-jén történt. Az akkori 4. osztályból 19 tanulót avattak fel. (osztályfőnök Sárosi Lajos)

Változás az iskola vezetésében

1949. augusztus 15-i hatállyal Sárosi Lajost nevezték ki igazgatónak. Helyettese Horváth László tanító volt.

A nevelőlétszám 9 főre emelkedett. Hansági Kálmánné tanítónő ebben az évben került az iskolához. A tanítás már szakosítottan folyt. Az egyes tantárgyak tanítását a nevelők úgy vállalták el, hogy közben tanultak valamelyik főiskola levelező tagozatán. Az orosz nyelv oktatását 1950-51-ben tette kötelezővé a tanterv. Sárosi Lajos igazgató tanította, aki alapfokon beszélte a nyelvet, amelyet évekig tartó Szovjetunióbeli fogsága idején sajátított el.

Ugyanebben az évben megépült a sportpálya a kastélyparkban, úttörőzenekar bontogatta szárnyait.

Hansági Kálmánné ekkor kapott megbízást az úttörőcsapat vezetésére. A szervezet már szeptemberben rendelkezett alapító okirattal. II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel, mert Mosonszentmiklós főhadiszállás volt a Rákóczi-szabadságharc alatt.

Kezdetben nehezen indult a mozgalom, de később az úttörők hétköznapjait egyre tartalmasabb programok jellemezték. Versenyek, túrák, táborozások tették vonzóvá az úttörő életet.

Az ekkori létszám és tanulmányi eredmények:

1948/49 létszám: 274 fő, tan.átlag: 3,35, egy nevelőre jut 38 tan.

1949/50 létszám: 269 fő, tan.átlag: 3,45, egy nevelőre jut 30 tan.

Az iskola költségvetése igen szegényes volt, de a jó és egységes tantestület módot talált a szükséges pénzek megszerzésére. Színdarabokat tanítottak be a diákoknak, a szülői munkaközösség pedig a bálok bevételével járult hozzá a kiadásokhoz.

A nevelő-oktató munka magas színvonalon folyt. A „Járás legjobb iskolája” címet 9 alkalommal nyerte el iskolánk. A mulasztások számát sikerült a megbetegedésekre korlátozni, bár sok gyermek küzdött cipő hiánnyal. Ezen a tantestület a „Vándorbakancs” mozgalommal segített. A szülői munkaközösség pénzéből és adakozásból 20-25 pár cipőt vett az iskola, s akié elszakadt, a javítás idejére cserecipőt kapott.

A sportban is nagy érdemeket szereztek a diákok. A futballcsapat, az atlétikai, sakk és asztaliteniszező tanulók többször nyertek járási első és második helyet.

Az 1952-es tanév nagy eseménye volt a 100 tagú úttörőzenekar megalakulása. Szakirányító a győri tanítóképző zenetanára Tóth Antal. A zenekar vezetője Hécz János tanár. A működés feltételeit Sárosi Lajos igazgató teremtette meg. A zenekar a község és a környék kedvence lett. Az ügyes kis zenészek sikereinek legjobban a szülők örültek. A névsort hosszú lenne felsorolni. Megemlítem viszont Baranyai Lászlót, aki ma már a világ egyik legjobb fagottosai, közé tartozik.

Az iskolában lázas munka folyt. Ekkor mutatkozott meg igazán a tanterem hiány. A váltakozó tanítás miatt foglalt lett a délelőtt, a délután. Szakkörök, korrepetálások, zenekari gyakorlások, úttörő- foglalkozások csak reggel 8 előtt, vagy este hat óra után kezdődhettek. Gyönyörű színdarabokat tanítottak a nevelők: A tizenkét hónap, Légy jó mindhalálig, Csongor és Tünde, Csipkerózsika.

Az 1950-es években a dolgozók iskolája nagyon színvonalasan működött.

Az általános iskola VII-VIII. osztályát idősebb munkások, parasztok nagy létszámban végezték el.

Dr. Tóth Ivánné 1951-ben került az iskolához. Alsó, később a felső tagozatban működött. 1952-ben Tóth Terézia helyi születésű tanítónő friss diplomával, lendületesen látott munkához.

Megépült a kisiskola

Az 1954-es év alapvető változást hozott az iskola életében. Sok kilincselés (járási, megyei, minisztériumi utánjárásra) után két tanterem építésére nyílt lehetőség. A munkák tavasszal kezdődtek és november 7-én már fel is avatták az iskolát. Az építésre szánt telek tele volt silógödrökkel, melynek mélysége elérte a 3 métert is. A szülők szorgalmára, megértésére jellemző, hogy az iskola felhívására megmozdult az egész község. Nagyapától az unokáig mindenki lapátot fogott. Napok alatt eltűnt a sok mély gödör, kezdődhetett az építkezés. A két tantermet és egy nevelői szobát, folyosót magában foglaló épület május 2-tól november 7-ig elkészült. Az építkezés alatt a község lakossága több mint 70.000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Az épület költségvetéséből annyi pénz maradt meg, hogy egy pedagógus lakás tető alá tételéhez elég lett volna. Már a tervek is elkészültek, a Megyei Tanács jóváhagyása is megvolt, ám az Abdán épült iskola tetejét a vihar lesöpörte, s így ide kellett a maradványt elvinni.

Az új iskolát kis műsor keretében Kispista István minisztériumi osztályvezető avatta fel. Erre az alkalomra Horváth László ig. helyettes egy nagyon bájos, az alkalomhoz illő, színdarabot írt.

A két tanterem sokat könnyített a munkán. Az új épületben kapott helyet az alsó tagozat, ahol hetenkénti váltakozásban délelőtt-délután tanítottak. A felső tagozat mindig délelőttös lett. Az új iskolában a nevelői szobát lakássá alakították, így a nagyiskolában Pápai Magdolna szobájából egy szép nevelőit lehetett kialakítani.

A nevelők munkakörülményei, különösen a tanításon kívüli programok megoldásának lehetőségei megjavultak. Délután már négy teremben foglalkozhattak, szakköri és egyéb munkákkal. Nem kellett a kora reggeli és késő esti órákat igénybe venni. A fejlődéssel járó jó hangulatot ebben az időben azonban rontotta a pedagógus lakások hiánya.

A Sárosi pedagógus házaspárt 1955. augusztus 21.-én áthelyezték Dunakilitire, de az igazgatói megbízást Sárosi Lajos nem fogadta el. Így kerültek Lébénybe.

Ebben az évben Hécz Jánost nevezték ki igazgatónak. Helyettese az újonnan ideérkező Paradzsik András lett. Hécz János, kinevezéséig úttörővezető volt, helyébe Tóth Ivánné lépett. Paradzsik András az új igazgatóhelyettes 1955-ben került az iskolához feleségével együtt, aki szintén tanítónő volt.

Az új vezetés átvette az iskola hagyományait, működött a zenekar a sport és a tanulmányi eredmények is jók voltak. Az 1953-ban bevezetett új tanterv már gyakorlattá vált, a tanulócsoportok száma kilencre emelkedett. A nevelők száma is megnőtt, de ezután gyakran változott összetételük.

1956. október 24.-én a községben is volt felvonulás. Szidalmazták a nevelőket, összetörték a faliújságokat, letépték a dekorációt. Az iskolát teljes dermedtség ülte meg. Romlott az iskola fegyelme. Az októberi forradalom a tantestületben is felszínre hozta a lappangó ellentéteket. A tantestületi egység megbomlott. A nézeteltérések civakodásokba csaptak át. Ebbe, mint tanukat, a szülőket és a tanulókat is bevonták. A hatóság sem tudott rendet teremteni. Ez a rossz viszony erősen kihatott a munka minőségére is.

Megszűnt a kedves zenekar, a sportélet is stagnált. Az egymás elleni acsarkodás, a széthúzás Hécz János lemondásához vezetett. 1957-ben az iskola két örege Pápai Magdolna és Hegedüs János is nyugdíjba vonult. Pápai Magdolna 47, Hegedüs János 43 évi szolgálat után. Igazi nagy tanítóegyéniségek voltak.

Új vezetés az iskolánál

Az 1959-60-as tanévben az iskola igazgatója Mischler Lajos lett. Helyettese Dr. Laki Jánosné. A tanulólétszám egyre nőtt, ismét kicsinek bizonyult az iskola.

Mischer Lajos ügybuzgalma révén 1962-ben községi erőből és állami hozzájárulásból újabb két tanteremmel bővült a kisiskola.

1960-ban Kovács Ottót helyezték iskolánkba.

Az 1962-63-as tanévben a nevelői létszám 15-re emelkedett. Ebben az évben került vissza a tantestületbe Sárosi Lajos és Sárosi Lajosné Takács Katalin.

Az időszak statisztikai adatai

tanév:	1957/58.	1958/59.	1959/60.	1960/61.	1961/62.	1962/63.	1963/64.
létszám:	261	280	284	321	320	358	379
tanulmányi átlag:	3,7	3,5	3,5	3,6	3,58	3,71	3,72
mulasztás:	314	414	26	18	365	38	29

1964-ben Mischler Lajos igazgatót Győrbe helyezték, helyébe a Járási Művelődési Osztály Sárosi Lajost nevezte ki igazgatónak. Még ebben az évben az új vezetés hozzáfogott az elhasználódott nagyiskola teljes tatarozásához és a négy tanterem mellé még egyet létesített az átalakítás során. Ugyanakkor a kisiskola nevelői szobáját szükségtanteremmé alakították át.

Így a termek száma 10-re emelkedett. Erre szükség is volt, hiszen 1965-ig több mint száz tanulóval emelkedett a létszám.

Új lendületet kapott az úttörőcsapat is. Rendszeresen szervezték az őrsi összejöveteleket, délutáni programokat. Az osztályfőnökök egyben vezetői is voltak az osztályukból alakult rajnak.

A mozgalmi munka mindenkori irányítója az úttörővezető volt.

A korai években: Hansági Kálmánné, Hécz János

1955-59-ig: Dr. Tóth Ivánné

1959-65-ig: Takács Ottóné

1965-67-ig: Börzsei Lászlóné

1967-88-ig: Fenyvesi Irén

Az úttörőcsapat sok sikert aratott. Az úttörőelnökség a hetvenes években összesítette a járási tanulmányi versenyek eredményeit. 10 éven át az élvonalban voltunk, 8 alkalommal első, 2 alkalommal második helyezést értünk el. Futballcsapatunk több éven át nyert járási-, megyei bajnokságot. Vépen a területi versenyen 3. helyezett lett.

Az eredményekért és a tartalmas munkáért megkapta csapatunk az Országos Úttörőszövetség selyem zászlaját. Ez időben sok nevelő részesült szakmai és mozgalmi kitüntetésben.

1966-ban az iskola a folyamatos tanulólétszám emelkedése és az új tanterv követelményei miatt újra bővült. Bár állami támogatás ismét csak nagyon kevés érkezett. A falu lakói mint már annyiszor az intézmény történelmében az iskola segítségére siettek. Így a nagyiskola újabb két tanteremben, két műhellyel, egy zsibongóval bővült, ami a mai Zrínyi utca felől található. A tanteremgond ugyan nem véglegesen, de megoldódott. A járásban elsőként nálunk szűnt meg a váltakozó tanítás.

1967-ben nyugdíjba ment Horváth László, az iskola egyik kiemelkedő pedagógus egyénisége. Munkatársai és tanítványai szép ünnepség keretében búcsúztatták. Az iskola vezetősége bizakodva nézett a jövőbe, ami ismét nagy változásokat – sikereket és kudarcot, örömöt és bánatot egyaránt – tartogatott számukra.

Lébénymiklós nagyközség

1971-ben az iskolában megalakult az első napközi otthonos csoport, ami egy napközi otthon létesítését tette szükségessé. A problémát sikerült gyorsan megoldani. 1972-ben a járási tanács közvetítésével egy jó állapotú házat vásárolt az iskola, amiben egy konyhát, egy étkezőt és egy tantermet alakítottak ki. Nagy gondot jelentett a napközis nevelő kiválasztása. Először pályakezdő, vagy képesítés nélküli pedagógusokat osztottak be erre a munkára.

Később már a szakképzett, sőt a legjobb nevelők kerültek ide: Takács Ferencné, Sárosi Lajosné, Farnadi Lászlóné, Szalay Pálné. Ők nemcsak tanították a gyerekeket, hanem az anyai szeretetet, gondoskodást is igyekeztek pótolni.

1972. fekete év a falu és az intézmény történetében. Mosonszentmiklóst és Lébényt, Lébénymiklós néven egyesítették. A miklósi iskola még önálló maradt, de az összevonás már nem sokat váratott magára.

1975-ben Jánosházapusztán először a felső, majd az alsó tagozat szűnt meg a kis tanulólétszám miatt. Az iskolát a miklósihoz körzetesítették.

A két község egyesítése után 1981-ig szinte semmi pénzt nem kapott az iskola a fejlesztésre, ennek ellenére a tanítás színvonala nem csökkent. Ezekben az években is sikeresen működött az úttörőcsapat. A tanulmányi versenyekről a tanulók jó eredménnyel tértek haza.

Mindannyiunk örömére ebben az időben három zenekar is működött az iskolában. A fúvószenekar Taletovits Márton, a citerazenekar Fütty András és a furulyazenekar Juranovicsné vezetésével. A három zenekar meghatározó volt a falu életében. Többször szerepeltek községi, megyei ünnepélyeken. Minden nyáron biztosították a zánkai úttörőtábor jó hangulatát. Országos versenyen negyedik helyet szereztek.

1977-ben az iskola meghívást kapott a „Mindent bele !” című sportvetélkedőbe, amit a televízió is közvetített. A csapat tagjai lelkesen készültek a nagy eseményre, aminek meg is lett az eredménye. 1977. november 10-én, a Győri Sportcsarnokban hatalmas küzdelemben legyőztük a Móra Ferenc és a 10-es számú mosonmagyaróvári iskolát. Több százan kísérték el a csapatot, s lelkes buzdításuk nagy segítséget nyújtott a győzelemhez. Az otthon maradottak a televíziós közvetítésen keresztül lehettek tanúi az eseményeknek. A győzelemmel nemcsak a megyei elismerést nyertük el, hanem a csapat bejutott a területi döntőre is. A területi versenyen a későbbi országos első helyezett szombathelyi Derkovits iskolától szoros versenyben kikaptunk.

A falu összevonás után az iskolák központosítása sem váratott magára. A nagyközségi tanács még megvárta, hogy a tisztességben megöregedett igazgató Sárosi Lajos nyugdíjba vonuljon. Mindenki szeretett Lajos bácsija 1981-ben ment nyugdíjba és ezután rögtön összevonták a mecséri a miklósi és a lébényi iskolát. Így a Mosonszentmiklósi Általános Iskola közel egy évtizedre elveszítette önállóságát.

Sárosi Lajost kollégái, volt diákjai, a falu lakói szép ünnepség keretében búcsúztatták. Bár egészségi állapota hamarosan megromlott, sokszor tért vissza szeretett iskolájába. Nyugdíjas éveit is aktívan töltötte. Megírta a falu történetét, a kastély történetét, kiadatta „A mosonszentmiklósi templom-együttesről” című könyvet. Még aktív dolgozóként felállíttatta a Rákóczi – szabadságharc emlékszobrát és az Ő munkája révén sikerült a községünkben született Kormos István költő és Nikitsch Artúr karmester emléktábláját is felállítani.

Sárosi Lajos bácsi 1993-ban halt meg. Emlékét szívünkben őrizzük.

Az Ő végakarata szerint létrejött a „Sárosi Lajos Alapítvány” melynek keretében minden tanév végén egy kiemelkedő nevelő és egy nagycsaládban élő, jó eredményeket felmutató tanuló, elismerésben részesül.

Az alapítvány eddigi díjazottjai: Fenyvesi Irén igazgató

• Taletovits Márton zeneiskola és zenekarvezető

• Cseresnyés Ferenc tanár

• Fütty András citerazenekar vezetője

• Závori Brigitta tanuló

• Mérnyei Krisztina tanuló

• Mód Lászlóné tanár

A nagyközség iskoláinak összevonása után a nagyiskola környezete teljesen elhanyagolt volt. Fejlesztésre minimális pénz jutott. A rendszer gyengülése adott lehetőséget arra, hogy visszaszerezzük falunk önállóságát, ami az iskola önállóságát is jelentette. Nagy segítséget nyújtott ehhez a Hazafias Népfront mozgalom, melynek megbízott négyfős csoportja előkészítette a különválást. / Fülöp Viktor, Fenyvesi Irén, Hegedüs József, Ludikár Károly/

1988. májusában a község lakossága falugyűlésen egyhangú szavazással döntött a különválásról, ami az államhatalmi szervek jóváhagyása után 1989. január 1-jével lépett életbe. Falunk visszanyerte önállóságát és szép nevét.

1988. májusában az iskola is benyújtotta kérelmét az integráció megszüntetésére. Szeptembertől már önálló intézményként kezdett működni.

Újra önállóan

1988. december 19-én az alakuló tanácsülés Bertalanné Fenyvesi Irént nevezte ki az iskola igazgatójának. Az intézmény szerkezete teljesen átalakult. Az új vezetőség mindent megtett a körülmények javítása érdekében és ez szemmel látható volt.

Az első és legfontosabb feladatnak a kisiskola bővítése bizonyult, hiszen a negyedik osztály már csak a napközi termében fért el. Nagy segítséget jelentett, hogy a Nagyközségi Közös Tanácsba beválasztott képviselők a miklósi iskola bővítésére tartalékolt pénzt a különválásnál átmentették. Hamarosan elkezdődött az építkezés, melynek folyamán a kisiskola egy teljesen új és modern szárnyat kapott. Ennek keretében készült el két tanterem, szociális létesítmények, tágas aula, galéria és egy tornaszoba is. A munkálatot 1994-ben fejeződtek be.

Ugyanebben az időben a nagyiskolában is komoly munkálatok folytak. A szertárból igazgatói iroda lett, az udvaron álló leromlott állapotban lévő épületet lebontották, megújult a templom és az iskola kerítése is. A munkában a falu apraja nagyja részt vett. Az épület külső tatarozását is elvégezték.

Az intézmény a fenntartójától kapott összegből javította a felszereltséget, gondot fordított a bútorok már régen időszerű cseréjére is.

Az áldozatos munka ismét meghozta gyümölcsét, ami leginkább a tanulmányi eredményekben és a versenyekben szerzett jó helyezésekben mutatkozott meg.

Újra beindultak a szakköri foglalkozások és a felső tagozat hetedik, nyolcadik osztályában nívócsoportos oktatás kezdődött meg. Miután az orosz nyelv már nem volt kötelező új idegen nyelvet, a németet és az angolt tanították. Ezeket 1990-től beépítették az órarendbe.

Nagy gondot jelentett, hogy az iskola csak régi és elavult számítógépekkel rendelkezett, így a számítástechnikát nem tudta megfelelő szinten oktatni.

1990. óta a nyolcadik osztályosok év végi vizsgát tesznek magyarból, történelemből, matematikából és egy szabadon választott tantárgyból. Jó alkalom ez arra, hogy az 5-8. osztályos tananyagot a középiskolába való belépés előtt átismételjék. 1992-ben a képviselő testületi ülésen leszavazták a központi fűtés bevezetését a nagyiskolában. /A kisiskolában már megoldott volt. /

Ugyanebben az évben e cél érdekében Bertalanné Fenyvesi Irén létrehozta a Protektor alapítványt, ami az iskolának szánt támogatások alapítványa.

Nem szakadtak meg az iskolai hagyományok sem. Karácsonyi műsorok, kulturális bemutatók, az énekkari szereplések, mikulás ünnepély / Horváth Dóri Imre plébános úr közbenjárására iskolai szünet lett december 6-a Szent Miklós napja./, és az október 6-i Kormos István megemlékezés színesítette az iskolai életet.

A nevelők már ismerkedtek a Nemzeti Alaptantervvel. Az iskolában, ebben az időben magas színvonalon folyt a zeneoktatás. 1988-tól a győri zeneiskola kihelyezett tagozataként kezdték meg a zenei ismeretek oktatását községünkben.

1994. szeptemberétől az iskola közös igazgatású, többcélú intézmény, szakmailag önálló művészetoktatási intézményegységgel. Hét tanszakon és több hangszeren folyt az oktatás. 1994. December 17-én színvonalas karácsonyi hangversenyen történt meg az ünnepélyes avatás.

1995. április 30-án újabb hatalmas siker volt a tavaszi hangverseny, amely a „Zenei Műhely” keretében zajlott le. Szervezője Tschurl Károly, Eneséről elszármazott lokálpatrióta, brácsaművész. A „Zenei Műhely” Győr, Enese, Mosonszentmiklós kultúrkapcsolata. Közös hangszeres és énekkari szerepléseik révén kivételes élményhez juttatta mindannyiunkat.

Az iskola énekkara Szitter Gyula és Szitter Gyuláné vezetésével sikert sikerre halmozott. Ezekhez az eredményekhez persze sok segítségére volt szükség.

Az iskola nevelői jó kapcsolatot tartottak fenn a szülőkkel, a falu vezetőségével.

Új vezetés és a Nemzeti Alaptanterv

Bertalanné Fenyvesi Irén, aki Sárosi Lajosnak a nagyhírű igazgatónak segítőtársa, és munkájának folytatója volt 7 éven át, 1995-ben nyugdíjba vonult. A helyi képviselőtestület ez év augusztus elsejével személyemet, Héczné Tóth Máriát nevezte ki igazgatónak, aki előzőleg helyettesként működött.

Az eltelt öt évben igyekeztem mindent megtenni, hogy a tanulók neveltségben, tudásban gyarapodjanak. Legalább ilyen fontosnak tartottam és tartom is a tárgyi környezet igényes kialakítását, fejlesztését. (1995-ben még egyedi szeneskályhákkal fűtöttünk.) A rendszerváltással sok minden átalakult az oktatásügyben. Új törvények jelentek meg, új igényeket fogalmaztak meg az iskolahasználók is. Ennek szellemében készült el a vezetés és a tantestület fejlesztési elképzelése, amely két területet érint: innováció a tartalmi munkában és a tanítási – tanulási folyamatban.

Az iskolában átlagos képességű gyerekek járnak. A nevelők által megfogalmazott helyi tanterv az ő képességeikhez igazodik. A NAT által előírt minimális követelményeket nem tartják elégségesnek.

Ez nem elegendő a továbbtanuláshoz és a társadalmi elvárásoknak sem felel meg. Elképzelésünk szerint differenciáltan, a képességeknek megfelelően kell elsajátítani a helyi tanterv ismeretanyagát.

Elvárásként jelentkezett a szülők részéről, hogy a nyelvtanulás ezután is a negyedik osztályban kezdődjék el. A képviselőtestület támogatta az iskolát e témában is, így a helyi tantervben szerepel a német és az angol nyelv oktatása 4. osztályban is heti két órában. A hetedik nyolcadik osztályban a gyorsabban haladó csoportban – kiscsoportos foglalkozásban, magasabb óraszámban– intenzívebbé teszik a nyelvtanulást.

Ezzel egyidőben került bevezetésre a számítástechnika órarend szerinti tanítása. A gépparkot az alapítvány szerezte be és bocsátotta az iskola rendelkezésére.

Kérésként merült fel az iskolával szemben, hogy tanítson néptáncot, táncot, így ez az óratervben végig önálló tárgyként szerepel. E műveltségi terület szoros összefüggésben van a hon- és népismerettel, a néphagyománnyal. Itt a fő hangsúlyt a helyi szokások megismerésére, a saját falura, a térségre jellemző néphagyományok ünnepi szertartások megismerésére helyezzük. Az iskola kihasználja a közös tánc, játék, közösségformáló összetartó erejét.

Nevelők, szülők tapasztalták, hogy a gyermekek tanulási szokásai nem megfelelőek. A nevelők eddig is foglalkoztak tanulásmódszertannal, általában év elején vagy egy – egy tantárgy belépésénél. Ez így sajnos kevésnek bizonyult. A tantestület vallja, hogy a tanulási képességek fejleszthetők, ezért elhatároztuk, hogy hangsúlyosabban foglalkozunk a tanulás tanításával. Már két éve foglakozunk tanulásmódszertannal, órarendbe beépítve.

Az iskola nem hagyja figyelmen kívül a NAT-nak azt a követelményét, mely fontosnak tartja a helytörténet megismerését.

Falunk szülöttje Kormos István költő. A tanulók, az iskola ezután is ünnepi megemlékezés keretében koszorúzza meg emléktábláját.

Mosonszentmiklóson született Nikitsch Artúr a világhírű karnagy. Az Ő emlékét elevenítjük fel az évenként megrendezett kórustalálkozón, melynek állandó résztvevői a Gönyűi Általános Iskola énekkara és az Enesei Zenei Műhely lelkes tagjai.

A tantestület 1997-ben elhatározta, hogy a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István nevét vegye fel az iskola. A nagy magyarnak komoly kötődése volt falunkhoz, többször megfordult itt a községünkben álló kastélyban, mely a Zichy család tulajdona volt. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével Seilern Crescenciával, akivel a miklósi barokk templomban határozták el, hogy házasságot kötnek.

1997. június 9-től az iskola új neve „Mosonszentmiklósi Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény „lett.

A névfelvétel, egyben hagyományteremtés is. Az 1995-96-os tanévben először szerveztünk a szorgalmi időszak végén úgynevezett iskolahetet. Versenyek, vetélkedők zajlottak, melyen az iskola tanulói és meghívott iskolák vettek részt. (Miklós-kupa) Az első helyezett csapat osztálya Nagycenkre kirándulhatott. Az iskola belépett a Győr-Moson-Sopron megyei Széchenyi Iskolák Szövetségébe.

Az önkormányzat lehetőségeihez mérten támogatja az iskolát.

Rendszeres az együttműködés a napközi otthonos óvodával. A művelődési ház programjainak nagy részét még mindig az általános iskolások adják, illetve állandó közönségei a rendezvényeknek.

Lehetőségeikhez mérten anyagilag támogatják az iskola tanulóit a helyi vállalkozók, üzemek is. 1996-ban az iskola külföldi kapcsolatok révén új bútorokat is kapott.

Véleményem szerint az iskola mindent megtesz azért, hogy a jelenkornak megfelelő szellemben nevelje az ifjúságot és korszerű ismereteket nyújtson nekik. Ehhez a személyi és tárgyi feltételek is adottak.

Az iskolában az idei évben 14 osztályban 274 tanuló jár, s közülük 54 fő tanul zenét 7 tanszakon. Zeneiskolánk növendékei közül kerülnek ki az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fúvószenekar tagjai.

A nevelőtestület létszáma 22 fő, a művészetoktatási intézményben pedig 7 kolléga tanít.

(A mosonszentmiklósi iskola története különös tekintettel Kollerits Ferenc életére és tanítói munkásságára. szakdolgozat 42-55. oldal

Készítette: Héczné Tóth Mária, Pedagógia Szak, Janus Pannónius Tudományegyetem, Tanárképző Intézet

Témavezető: Ambrus Attiláné, Dr. Kéri Katalin Pécs 1999.)